E történet nem is olyan rég esett meg velem, s bevallom azóta is rémálmok gyötörnek. Csak remélhetem, hogy lelkemben nem okozott maradandó károsodást.
Megismerkedtem egy hölggyel, -okos, szép, biztos egzisztencia, stb stb- annak reményében, hogy megismerkedésünk után, a későbbiekben, magasra törő szimpátiánkat a négy fal között, egy pihepuha ágyban is bizonyíthassuk.
A harmadik megiszunkvalamitvalahol randi után felhívott a lakására. Az indok a kutyája volt, le kell vinni sétáltatni, s utána nála is folytathatjuk eme roppantmód élvezetes beszélgetésünket. Természetesen tudtam, egy kutya tökéletes ürügy arra, hogy szexéhes férfiakat invitáljunk gyönyörbarlangunkba. Pontosabban, csak reméltem, hogy így is lesz, s végre, valóban bebizonyíthatjuk egymásnak, huuu de mennyire is vagyunk szimpik a másiknak.
Ahogy a lakására tartottunk, az én lelki szemeim előtt, már a különböző szexpozitúrákat igen intenzíven gyakoroltuk. Képzeletemben mar szexeltünk, az ágyban, a földön, a fürdőkádban, és a konyhaszekrényen is.
Mikor a lakásajtó elé értünk, hangos kutyaugatás kísérte mozdulatunkat. Ajtó kinyit, kutya kivágtat, Vénember seggre esik. Olyan slunggal vágtatott ki a négylábú, hogy fellökött. Nem csoda, akkora volt mint egy kisebb szamár.
A pár perces kutyasétáltatás után, már az ágyán ültünk. Ittunk valami bátorítót, s egyre hosszabban csókolóztunk. De mielőtt jobban belemelegedtünk volna, megkért, had mutassa meg a gyűjteményét.
Gondoltam miért is ne, gyors szemrevételezés, bármi legyen is az a nagyon fontos ereklye, amit épp itt, és most kell megmutatnia. Talán bélyeget gyűjt? Cipőket? Esetleg szexi fehérneműket? Ha utóbbi, akár több percet is képes lettem volna elidőzni a mustrán, pláne, ha föl is veszi.
Elviharzott a lakás eddig számomra ismeretlen szegletébe, s hangos nyögések közepette, húzott maga után egy papírdobozt. A méreteiből ítélve, valaha 150-200 literes hűtőt szállíthattak benne. Segíteni szerettem volna, de mire föltápászkodtam, már az ágy szélén volt a termetes doboz. Gondoltam, ha bélyeggyűjtemény, akkor innen mar csak koporsóba visznek ki. A halál oka, végelgyengülés.
A cipőket cipőtartókon szokták párosával tartani, így azt is idő előtt kilőttem. Fehérnemű? Add istenem hogy fehérneműk legyenek, lehel hűtőszekrényes dobozban összehányva.
Le kellett ülnöm. Gondolkodni próbáltam, vajon mindehhez nekem mi közöm? Mit szeretne ez a lány tőlem? Szép romantikus őszi délután, nézegessük meg közösen a vibrátorait?
A kezében lévőket az ágyra helyezte, majd derékig eltűnve, megint előkapott 2 nagyra méretezett darabot. Ekkor már kezdtem kellemetlenül érezni magam. Feszélyezett a szitu, a lány, a kutya, de ami legjobban frusztrált, az a műpéniszek nagysága volt. Eddig abban a biztos nyugalomban tengettem életem, hogy férfiasságom totális átlagon van. Lehet, hogy az alsó fertályon, de kőkeményen súrolja az átlagos hímvessző méreteket. Ellentétben ezzel a kettővel, mikkel kénytelen-kelletlen kellett szemeznem. Megkérdeztem, használni is szokta őket, vagy csak gyűjtögeti előrelátóan, ínségesebb időkre? A válasza, naná!
Sokkolt a hír. De laza voltam mint a rigalanc. Majd elkövettem egy nagy hibát. Megkértem, mutassa meg a legnagyobbat. Ha mar lúd, legyen nagy, és vastag.
Ekkor értettem meg, ha megmaradt önbecsülésem maradványait szeretnem még megtartani, én ugyan le nem veszem a nadrágom!
Úgy éreztem, nincs miért tovább maradnom. Olyan pszichológust meg nem találtak föl, aki ott, abban a pillanatban varázsütésre segíteni tudott volna frusztráltságomon. Megittam a maradék bátorítót, kézen csókoltam, és távoztam.
Azt szoktak mondani, nem a méret számít. Attól tartok mindezt, a kiscerkás pasik, vagy a barátnőjük, feleségük terjeszti szájhagyomány útján. Csak azért, hogy ne legyenek gátlások.
Néha még mindig riadtan ébredek. Azt álmodom, hogy a lánnyal szeretkezem. Ő benyúl a papírdobozba, előhúzza alkarnyi vibrátorát, s a hátsóm felé közelít…
Vénember
